A település története
Nagyharsány környékén a rézkor késői szakaszában a baden-kultúra népe élt. Őket az avarok, majd a rómaiak követték. A legkorábbi építkezések a 2. századra tehetők; a 4. században létesült itt a Cella Trichora, amely dr. Fülep Ferenc által 1962-ben feltárt római koritelep, falu, temető és szentély.
Erre haladt az Eszékre vezető római út is. A csúcs közelében, a déli oldalon álló „vár” romjaitól szinte a Dráváig be lehet látni hegy lába alatt elterülő síkságot.
A falut 1223-ban említik először. 1247-ben Harsánynál a „hétfői vásárra vezető utat” nevezték meg, ami azt jelenti, hogy a település kereskedelmi szempontból jelentős helyen feküdt. Egyebek mellett ez magyarázza a falu Árpád-kori fontosságát és későbbi gyors fejlődését. 1249-ben IV. Béla adományozta a falut Miklós dubichiai grófnak, ki a Szársomlyón várat emeltetett. Az 1333-as pápai tizedjegyzékben templomos hely volt, plébániával. A 16. században többször disputa helyszíne, s innen terjedt el a református hit az egész Ormánságban. A falu a török hódoltság alatt református lett, a templom is református kézre került.
A legnevezetesebb hitvita 1574-ben zajlott református és unitárius prédikátorok között, melynek az lett a vége, hogy az előbbiek fölakasztották Alvinczi György helybéli unitárius lelkészt. A feldühödött törökök ki akarták végezni a gyilkosokat, de Válaszuti György pécsi unitárius szuperintendens kegyelmet kért számukra a budai beglerbégtől. Az unitáriusok azóta is megemlékeznek Alvinczi mártíromságáról, illetve Válaszuti megbocsátó gesztusáról. A török időkben Nagyharsány a környék legnépesebb magyar lakosú települése volt. A hagyomány szerint a hajdani város a Szántóvárosból, Dobányvárosból, valamint Babócsa, Perecske és Sáriközségekből alakult.
Határában vívott meg 1687. augusztus 12-én a Lotaringiai Károly herceg vezette 60 ezer fős császári had a Szulejmán nagyvezírirányítása alatt álló 80 ezer fős török sereggel. A Harsány-hegyi csata, melyben Károly serege jelentős győzelmet aratott, véget vetett a 150 éves magyarországi oszmán uralomnak. Van, aki úgy tudja, hogy a település a győzelem utáni örömteli harsonázásról kapta a nevét, de valószínűbb a másik magyarázat, mely szerint a hegység hajdani hársfaerdejéről nevezték el a községet.
Gazdasága
Nemcsak a hegy napsütötte szoknyáján terem igen jó borszőlő, hanem a környező lapályon is, amely hagyományos mezőgazdasági, szántóföldi művelésre ugyancsak kiválóan alkalmas. Harsány környékén az 1500-as évektől főként vörösbort termeltek, majd a filoxia-járványt követően megjelent a fehérbor termelés is .
1903-ban nyílt a falu fölötti kőbánya, melyben a Beremendi Cementmű számára bányásznak mészkövet. Ez a Dél-Dunántúllegnagyobb kőbányája, amelynek 30–40 méter magas sziklafalai bizarr hátteret adnak a falunak. 1936-44 között a „szerencsétlen” hegy gyomrában némi bauxitot is találtak, ennek jelentős részét kitermelték, a bánya bezásársra került. A felhagyott tárók meddőhányói a déli oldalon ma is láthatók, a tárnákban denevérek tanyáznak.
Földrajza
Nagyharsány település a Szársomlyó ölében, a Villányi-hegység déli lejtőjén, Siklóstól keletre 8, Villánytól nyugat–délnyugatra 6, Pécstől délkeletre 35 km-re található. A környék éghajlatára jellemző, hogy tavasztól őszig nagyon kevés a csapadék. A nyár meleg, a tél enyhe és mérsékelten száraz. A mikroklíma igen kedvező, ami köszönhető a Harsányi-hegy oltalmában lévő falu védett fekvésének.
Élővilága
A Szársomlyó mediterrán klímája ritka növények számára biztosít életfeltételeket. Hazánkban csak itt található a magyar kikerics, de nagy botanikai kuriózum a bakszarvú lepkeszeg, a korongos lucerna, a törpe szádorgó, a karsztbokorerdőkben és gyepekpen a magyar méreggyilok, a baranyai peremizs, az illatos hunyor és a berki habszegfű. Az északi lejtőn szúrós és lónyelvű csodabogyó tenyészik nagy populációban. A ritkább madarak közül említendő a kígyászölyv, a bajszos- és a sövénysármány, valamint a kövirigó. 
A rovarok közül jellemző az óriás énekeskabóca és ellensége, a kabócaölő, a magyar aknászpók, a fűrészeslábú szöcske. Számos ritka, délszaki lepkefaj is él a hegyen. A puhatestűek közül egy bánáti csigafaj a hegy jellegzetessége. A repedésekben bújik meg a fokozottan védett, de az emberre veszélytelen haragos sikló. Hazánkban egyedül itt, a Szársmolyón él a villányi télibagoly lepke.
Népessége
A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,7%-a magyarnak, 9,7% cigánynak, 0,3% horvátnak, 2,1% németnek mondta magát (13% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 59,7%, református 14,3%, evangélikus 0,2%, görögkatolikus 0,5%, felekezeten kívüli 6,7% (17,8% nem nyilatkozott).[3]
Népi építészet
Népi műemlék: a népi építészetet megörökítő régi lakóház, présházzal és pincével. A faluban szép számmal vannak még múltszázadi klasszicizáló parasztházak, bár jó részüket eléggé átalakították. A pincesoron álló több présházpince is említésre méltó; helyi védettséget élveznek.
A településen található nevezetességek, látnivalók (további információkat, részleteket a “Látnivalók” menüpontban talál):
- Baranya megye első Kossuth-szobra
- Colin Foster: Csille-kút szobra
- Nyírő Gyula: Sztárai Mihály mellszobra
- Tarnóczai Dániel emléktáblája
- Árpád-kori alapokra épült református templom
- Nagyharsányi Szoborpark
- Szársomlyó Tanösvény – Kikerics Túraútvonal
- Kikerics Panoráma Sétány
- Harsány-hegyi Csata emlékmű
- Nagyharsányi csata 300. évfordulójára emelt emlékkő
- Hősök temetője
- Magyarok Nagyasszonya katolikus templom
- IV. Béla uralkodása idejéből származó vár romok a hegy csúcsán
- Református temető díszes síremlékei
- Római villák maradványai
- A népi építészetet képviselő, műemlék jellegű présház
- Az I. világháborúban elhunyt hősök tiszteletére emelt emlékoszlop
- Gombos Zoltán: Emlékszobor, a település mezővűrosi rangra elemlésének évfordulójára
- Nagyharsányi csata emléktáblája a református templomban
- A II. világháború áldozatainak emléktáblája a református templomban
- Helytörténeti Gyűjtemény